[ Pobierz całość w formacie PDF ]

tanúsítani vele szemben. Minden egyebet megbeszélünk holnapután, vagyis május 5-én.
DélelQtt tizenegy órára önért megyek a szállodába. Amennyiben szeretne hazamenni, mielQtt
munkába áll, kérem, telefonáljon nekem a kastélyba, és Anita von Seebach kisasszonyt
keresse. Ha nem telefonál, tudomásul veszem, hogy elfogadja a javaslatomat, és azonnal
munkába áll. A továbbiakat majd szóban. Tisztelettel, Anita von Seebach
Herma ismét a szívére szorította a levelet. Végtelenül hálás volt az ifjú hölgynek.
Meglehet persze, hogy már nem is olyan ifjú ez az Anita. Talán vénkisasszony? Ez most nem
számít, mert nagyon kedves hangvételq levelet írt, tisztán, érthetQen fogalmazott, minden
fennhéjázás nélkül. Kedves volt tQle, hogy tájékoztatta a nQvérével kapcsolatban, sQt segített
neki, hogyan viselkedjék majd a bemutatkozáskor. El is határozta, hogy kellQ komolyságot
tanúsít. A gyerekekkel pedig nem lesz semmi gond, remélhetQleg helyesek és szépek, s akkor
valóban remekül megy majd minden. Legyenek csak vidámak, de azért tanuljanak is
szorgalmasan. Rendben lesz minden, efelQl Hermának szemernyi kétsége sem volt. Május
negyedike volt, vagyis holnap jön érte ez a kedves hölgy. A fiatal lány boldog volt, hogy
nyomban vele mehet a kastélyba, örült, hogy szép szobája lesz, és abban reménykedett, hogy
talán toronyszobában helyezik el, ahonnan csodaszép kilátás nyílik, és közel lehet Istenhez.
 Herma, megint a fellegekben jársz, térj vissza a fölre! Lehet, hogy nincs is tornya annak a
kastélynak, akkor pedig toronyszobája sem lehet. Ha mégis lenne, akkor sem biztos, hogy
pont az lesz a szobád. Valószínqbb, hogy a konyha felett helyeznek el, s az ablaka a hátsó
udvarra néz. Sebaj. Gondolj arra, milyen jó lesz, hiszen élvezheted a konyhából egyenesen a
szobád felé szálló ínycsiklandozó illatokat. Herma, térj már végre észhez! Most fontosabb
dolgokkal kellene foglalkoznod. Például, át kellene gondolod, hogy van-e elegendQ
ruhanemqd, legalább addig, amíg Brausig asszony utánad küldi a holmidat  terelte vissza
gondolatait a valóságba. Mindössze egy ruhát hozott magával a kirándulásra, három blúzt,
négy pár harisnyát, két váltás fehérnemqt, egy túrabakancsot, egy pár cipQt és papucsot.
 Legfeljebb veszek magamnak egy sima vonalú fekete ruhát, az nem kerülhet olyan sokba, és
hasznos darab. A régi ünneplQ ruhám már úgyis szqk volt egy kicsit. Igen, egyszer én is
lehetek nagyvonalú. Miért ne engedhetném meg magamnak, hogy egykor hatalmas vagyonom
maradékát ünneplQ ruhára költsem? Igen, veszek magamnak egy fekete ünneplQt,
csipkegallérral. A kérdés eldQlt! Most pedig nyomban táviratozok Brausignénak, hogy
azonnal küldje el a holmimat gyorspostával a Lindeck kastélyba, Koblenz mellé. Igen, ennyi
elegendQ is lesz. Te jó ég! Brausigné el fog ájulni, ha megtudja, hogy a Lindeck kastélyban
vagyok. Kastélyban fogok lakni, igaz, nem én leszek az úrnQje, de ez lényegtelen, ha ott élek
 Herma fejében így kergették egymást a gondolatok.
Feladta a táviratot, és vett magának egy fekete ünneplQt, méregdrága, hárommárkás
csipkegallérral. Gyorsan letett arról a szándékáról, hogy kiránduljon Lindeckbe, már nem lett
volna értelme. Holnap úgyis odamegy, és akkor sokkal kényelmesebben, elegáns autóval
fuvarozzák majd. Még át kellett néznie szerény ruhatárát és a fehérnemqit is. Szerencsére
éppen most kapta vissza a holmiját a mosodából, ahol az apróbb javításokat is elvégezték.
Még egyszer felpróbálta az ünneplQt, amit ezúttal is mennyeinek talált. Mire mindennel
végzett, beesteledett, Herma pedig bizakodva és izgatottan várta a másnapot. Gondosan
összehajtogatta és becsomagolta a holmiját a bQröndjébe. Ismét kezébe akadt a sárga bonték.
ElQvette, majd a bQrönd aljára süllyesztette. Természetesen nem sejthette, hogy a bonték a
lindecki kastélyból származik, s hogy ott pillanatnyilag minden a feje tetején áll az elveszett
iratok miatt.
A fiatal lány aznap idQben ágyba bújt, imájában hálás szívvel köszönetet mondott
Istennek, aztán kinyújtózott, és arra gondolt, hogy másnap, ha Isten is úgy akarja, már a
Lindeck kastélyban térhet nyugovóra.
Annyira izgatott volt, hogy nem tudott elaludni, fejében még mindig kavarogtak a
gondolatok. Nagy sokára végre lecsukódott a szeme, és csodás álomba szenderült. Álmában a [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • glaz.keep.pl